A Redfield-örökség – tonnányi ezüstérme

by

LaVere Redfield az ezüstdollárok szenvedélyes gyűjtögetője, a 19. század végén született, minden bizonnyal a Saddle Ridge-i kincs felhalmozójának reinkarnációjaként, amennyiben persze hinni lehet ebben a távol-keleti elképzelésben. Az mindenesetre izgalmas egybeesésnek tűnhet, hogy az utolsó Saddle Ridge-i aranyérme 1894-ből származik és LaVere csak néhány évvel később, 1897 őszén született az utahi Ogdenben. A gyermekkoráról csak annyit tudunk, hogy nyomorult szegénységben telt. Suhancként krumpliföldeken dolgozott, majd huszonnégy éves korában hivatalnok lett Idaho városában. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Nell-lel, akivel az esküvő után Los Angelesbe költözött. Ekkortájt kezdődött el csodálatos ezüstügyi karrierje is.

Nagyon szegényből lett nagyon gazdag

LaVere Redfield

LaVere Redfield

A huszonkilences válság idején értékpapír-kereskedéssel foglalkozott. Aprópénzért elértéktelenedett részvényeket vásárolt, amelyek egy része a válság enyhülésével újra megerősödött. 1935-re, amikor Amerika még épp csak kezdett kilábalni a “nagy depresszióból”, Redfield már milliomossá lett és mintegy 51000 holdnyi befektetési célú ingatlan valamint olajlelőhelyek tulajdonosává vált.

Mindenen takarékoskodott. A földeket, a bányákat állami árveréseken vette meg a lehető legolcsóbban. Amikor fizetésre került a sor, több tízezer dollárnyi készpénzt húzott ki a hátizsákjából, a szendvicsei mellől, amiket otthonról hozott az útra. Állítólag még a benzinfogyasztásra is figyelt, ami Amerikában akkoriban egyáltalán nem volt jellemző. Ha úti célja közelében volt valami kis magaslat, annak a tetején állította le az autót, hogy az indításhoz minél kevesebb üzemanyagra legyen szüksége. Furcsa ellentétben mindezzel LaVere szerette a rulettet. Több százezer dollárt vert el kaszinókban.

Igazi magányos farkas volt

Redfield az 1930-as évek végén – valószínűleg a kaliforniai adóhatóságok “zaklatásai” elől bujkálva – Renoban (Nevada államban) vásárolt nagy, kőből rakott házat. Szerény kinézetű, de jókora alapterületű rezidencia volt ez, három szintjével, tizenöt szobájával, mély pincéjével. Ezt is árverésen szerezte.
Ekkoriban már köztudott volt, hogy LaVere Redfield nem bízik meg a bankokban. Egyre gyarapodó vagyonát szerette közvetlenül maga mellett tudni, ezért jövedelmeiből ezüstöt vásárolt, és azt a házában tárolta. Kizárólag jó minőségű érméket fogadott el, és hamarosan odáig jutott, hogy szó szerint zsákban hordta haza a jóféle amerikai ezüstdollárokat. Abban az időben még névértéken lehetett vásárolni a nemesfémből készült érméket, hát LaVere a szabványos  banki csomagolásában dobta nyikorgó, öreg pickupjába a Morgan– és Peace-dollárokat, hogy otthon aztán egyenesen a pincébe hajítsa őket. Egy-egy zsák pontosan ezer darab egyunciás gurigát tartalmazott… (1000 x 31.1g = ~31 kg ezüst). Állítólag egy alkalommal, amikor vagy tízezer dollárt rakodott fel valamelyik bankban, a zsákért is felárat akartak neki felszámítani. Egyetlen szó nélkül lehajigálta a zsákokat és elhajtott.
Évek teltek el így, és gyakorlatilag teljes ingó vagyonát ezüstre váltotta. Ismerősei révén már egyenesen a pénzverdékből tudta beszerezni az “adagjait”. Több száz zsákban gyűlt odalent az érintetlen, verdei minőségű érme.

A Redfield-ház

A Redfield-ház

Vérszagra gyűlt az éji vad

Az 1960-as évek elején aztán komoly fordulat állt be LaVere Redfield és a kincs életében. Bizalmatlansága a törvényes hatalommal szemben odáig vitte őt, hogy már az adókat sem fizette be. Az évtized elején adócsalásért perbe fogták és bíróság elé citálták. Öreg volt már és olyan fösvény, hogy még ügyvédre is sajnálta a fizetséget. El is ítélték öt évre, amiből tizennyolc hónapot ült le. A büntetést akár pénzzel is kiválthatta volna, de nem tette. Háromszázharmincötezer dollárral tartozott az államnak, ami – ez persze jóval később derült ki – csak igen csekély része lett volna akkori vagyonának.

Az eset híressé tetté őt. Pletykák, adomák terjedtek el róla, a gazdagságáról, titokzatos kincséről. 1963-ban kirabolták. Mintegy százezer darab ezüstdollárt zsákmányoltak tőle, amire válaszul álfalat építtetett a pincébe, hogy a felhalmozott értékeket megközelíthetetlenné tegye idegenek számára. De a gyűjtést folytatta. Megállás nélkül cipelte haza a zsákokat és nemes egyszerűséggel lehajította őket a lépcsőn.
Két évvel halála előtt született végrendeletében vagyona egyik felét feleségére, a másikat pedig unokahúgára hagyta. Hetvenhét évesen, 1974-ben halt meg agyvérzésben.

Az öreg LaVere Redfield

Az öreg LaVere Redfield

Mesebeli kincs

Nem sokkal azután, hogy eltemették, egy korábbi vizsgálatot felújítva, az amerikai adóhatóság (IRS) megszállta a renoi házat és rálelt az álfalra. Mögötte hatszáznyolcvan zsákot találtak teli ezüstdollárokkal, közülük négyszáz zsáknyi volt uncirculated (érintetlen, forgalomba nem került), ami több mint négyszázezer érme. Napokba tellett kihordani a több mint tizenegy tonnányi fémet, de az értékesítésüket is éveken keresztül, fokozatosan tudták csak végrehajtani.

A numizmatikai vizsgálat eleve sokáig elhúzódott, de attól is tartottak, hogy ha ilyen mennyiségű ezüstöt egyszerre dobnának ki a piacra, az akár érezhetően befolyásolhatná a fém tőzsdei árát. A legtöbb érmét árverésen értékesítették, a becslések szerint összesen körülbelül húszmillió dollár bevétellel, mivel sok példány komoly numizmatikai értékkel is bírt.
Még harminc-negyven évvel a lelet kiárusítása után is megdobban a gyűjtő szíve, ha a “Redfield örökség”-ből származó érmére tehet szert.

Ezüstdollár a Redfield-örökségből

Ezüstdollár a Redfield-örökségből

Források