Sárarany – miben is fürdünk?

by

Ma már kicsit lekicsinylően emlegetjük a régi korok alkimistáit, mulatságosnak találva azt a sok sikertelen kísérletet, amelynek során minden szarból aranyat próbáltak kinyerni. Pedig néhány új tudományos vizsgálat azt mutatja, ha szó szerint vesszük az előző mondatot, a régi aranycsinálók nem is jártak olyan messze álmaik beteljesítésétől.

Alkímia

Alkímia

Még a csatornában is arany van

Egy 2015. januárjában publikált kutatás szerint a modern városok szennyvízében jelentős mennyiségű nemesfém található. Az Arizona State University (Arizonai Állami Egyetem, ASU) tudósai, élükön Paul Westerhoff környezetmérnökkel, állítják, hogy egy egymilliós nagyváros lakói évente akár tizenhárom millió dollárnyi aranyat, ezüstöt, platinát és más értékes fémet ereszthetnek le a lefolyón.

Természetesen nem az emberi test termeli ezt a kincset. A nemes- és színesfémek, mint pl. a réz vagy a vanádium, szinte minden samponban, dezodorban, smink-alapanyagban, szappanban megtalálhatók. Ételeink teli vannak nyomelemekkel, a gyógyszerek is sokféle fémet (sőt, sokszor igen ritka fémeket) tartalmaznak. A dolgok természetéből adódóan a fent említett kozmetikumok és élelmiszerek végül egytől egyig a szennyvíztisztító-telepen végzik. Ott, ma még, a szennyvizet leülepítik, majd az így keletkezett iszapot így-úgy elrekkentik.

Az ASU nyolc évig tartó kutatássorozata bizonyítja, hogy a vizsgált amerikai városok szennyvizében ipari mennyiségű arany, ezüst és réz található. Egy tonna iszapban átlagosan 4 gramm aranyat, 28 gramm ezüstöt, 638 gramm rezet és 49 gramm vanádiumot mutattak ki, miközben egy hagyományos módszerekkel működő aranybánya teljesen átlagosnak számít, ha a hozama eléri a hat grammot tonnánként.

A járulékos haszon is számottevő

Más kutatók szerint is megfontolandó ötlet a szennyvíz ülepítése után megmaradó iszap bányászata. Kathleen Smith, a US Geologican Survey (http://www.usgs.gov) munkatársa állítja, az ürülék feldolgozása dupla hasznot hozna. Nemcsak a már említett fémeket nyerhetnénk ki belőle, hanem egyúttal azokat a mérgező anyagokat (például ólmot vagy higanyt) is eltávolítanánk, amelyek megakadályozzák, hogy a magas szerves-anyagtartalommal rendelkező iszapot újrahasznosítsuk a mezőgazdaságban. Külön előnye lenne ennek a – még csak elméletben létező – módszernek, hogy a hagyományos fémbányákénál is szigorúbban ellenőrzött körülmények között lehetne azokat a kémiai folyamatokat levezényelni, amelyek végül az arany, az ezüst vagy a réz kinyerését eredményezik.

Vannak már első jelek is arra nézve, hogy most tényleg belenyúltunk valamibe.

Egy Tokió közeli város, Suwa (Nagano tartomány) víztisztítójában már 2009-ben elkezdték a szennyvíz feldolgozását. A telep vezetői arról számoltak be, hogy a kitermelt fém mennyisége a legjobb aranybányák hozamát is túlszárnyalja. A telepen a kiszárított és elégetett bioiszap füstjét szűrik. Már az első évben döbbenetes mennyiségű – 1890 gramm tonnánként – aranyra tettek így szert, amely hozam messze felülmúlja a legbőségesebb aranytelérekét is.

Kanada egyes városaiban foszfort és nitrogént nyernek ki az iszapból, és műtrágyát gyártanak belőlük.

Svédországban műanyaggyártás céljára próbálják újrahasznosítani az emberi ürüléket.

Források