A San Jose története – a legértékesebb hajóroncs


A cikk 2018. február 12-én új információkkal frissült…

Évtizedek (de akár évszázadok) óta reppennek fel hírek, hogy most aztán tényleg megtalálták a legendás San Jose szállítóhajót, amelynek rakodóterében több millió aranypénz és drágakövek lehetnek.

Több millió aranyérme a San Jose szállítóhajó roncsán

Több millió aranyérme a San Jose szállítóhajó roncsán. Forrás: Reuters

2015. december 5-én, szombaton a columbiai elnök, Juan Manuel Santos bejelentette, hogy országa északi partjaitól nem messze egy rég elsüllyedt vitorlás, a híres San Jose nyomára bukkantak.

Háborúhoz kellett a San Jose rakománya

A San Jose egyike volt azoknak a szállítóhajóknak, amelyeket kincsekkel megrakva küldtek a spanyol gyarmatok V. Fülöp megsegítésére, akinek erre a Spanyol örökösödési háború sikeres megvívásához volt szüksége.

A kor egyik legnagyobb politikai kérdése volt, hogy ki örökölje a spanyol trónt. Az új király ugyanis vagy a francia, vagy az osztrák koronát is örökölte volna, amellyel Európa többi királysága számára elfogadhatatlan szuper-birodalom alakult volna ki.

A galleon, hatszáz fős legénységével együtt, angol hadihajók támadása közben süllyedt el 1708. június 8-án, nem sokkal azután, hogy útjára indult. Máig nem tudni, mi okozta azt a hatalmas robbanást a hajó fedélzetén, ami — kettétörve a vitorlás testét — a végét okozta. Nehezen hihető, hogy az angolok lőtték volna a félelmetes vagyont szállító hordozót, hiszen inkább fogjul ejtették volna: a baleset sokkal valószínűbb. Hogy San Jose körülbelül hol merült el végleg,  ismert volt az elmúlt háromszáz év során is, de csak most sikerült teljes bizonyossággal megállapítani a pontos helyet.

Három négy követelő is akad az iszonyatos kincsre

A hajó rakománya akár 10 milliárd dollárt is érhet, nem csoda, hogy Columbián kívül Spanyolország és (2017-től) Peru is igényt tart rá. Sőt, egy washingtoni székhelyű, hajóroncsok mentésére specializálódott cég, a Sea Search Armada is bejelentkezett. Azt állítják, bizonyítani tudják, hogy ők már harminc évvel ezelőtt ráleltek a maradványokra, ezért részt kérnek a kincsekből. Méréseik szerint a hajó 213 m mélyen van a víz alatt.

A galleon rakománya főleg frissen vert spanyol aranydublonokból és ezüst realokból állt. A dublon a kor híres pénzérméje volt. Majdnem 7 gramm a tömege és 22 karátos aranyból készült. Nem csoda, hogy számos egyéb híres aranypénz – például a Lajos-arany – méltó eldőjévé vált. Ahogy a neve is mutatja, a korabeli spanyol fizetőeszköz, az escudo, kétszeresét érte. Készült kétszeres és négyszeres dublon is, melyek értelemszerűen 4 és 8 escudo-t értek.

A legbátrabb feltételezések szerint a San Jose roncsán közel 11 millió darab négyszeres (mintegy 28 gramm!) dublon lesz található. Ez több mint 277 tonna arany! Összehasonlításul: Magyarország névleges aranytartaléka e cikk megírásakor körülbelül 3 tonnára rúg. A raktérben ezüst és smaragd is volt, szintén nem lebecsülendő mennyiségben.

Columbia nem vár

2015 decemberében Columbia hivatalosan is bejelentette, hogy megtalálta a San Jose-t. A leletet nemzeti kinccsé, a lelőhelyet államtitokká nyilvánították. A feltárások megkezdődtek, pedig a nemzetközi bírósági keresetek egyikében sem született még döntés. Columbia azért tart igényt a kincsre, mert a hajó a felségvizein található. Spanyolország a pénz tulajdonosának mondja magát, Peru azt állítja, hogy a területéről (Potosí bányájából) származnak az érmék veréséhez felhasznált nyersanyagok.

A columbiai elnök, Juan Manuel Santos, azonban azonnal elrendelte a régészeti feltárást, és hamarjában meg is bízott egy állami intézményt, hogy – a lehető legtökéletesebb állapotban – hozza felszínre a hajót és rakományát. Pénzt azonban nem talált az akcióhoz. Először magánbefektetőkkel próbált megegyezni, majd a columbiai lakossághoz fordult, hogy segítse a munkálatok finanszírozását. Túl a financiális problémákon túl az elmúlt bő egy évben számtalan panasz érkezett az archeológusok munkájával kapcsolatban is. A kiritizálók állítják, hogy a columbiai szakemberek kizárólag arra törekednek,  hogy a gyorsan pénzzé tehető tárgyakat mentsék ki, míg a hajóban konzerválódott egyéb kulturális és humánantropológiai értékeket elhanyagolják. Nem figyelnek a hajótest állagára, nem dokumentálják megfelelően a tárgyak elhelyezkedését, valamint semmibe veszik az értéktelennek látszó tárgyak megóvását.

Források