Kincs karácsonyra – a lenborough-i ezüstérmék

by

A Lenborough-i lelet, ha mese volna, imigyen szólna

Egy éve történt, hogy az Angliában, Southamptonban élő Paul Coleman (59) beleesett a szokásos karácsonyi csapdába. Nem is akárhogyan. Egyébként is kevéske jövedelmét ajándékokra költötte, az ünnep előtti napokat a haverok társaságában sörözéssel töltötte és a hétvégére is – aranyvasárnap! – inkább kincsvadászatot tervezett, minthogy otthon készülődjön a családjával. Mert a klub, a Weekend Wanderers Detecting Club programja jobban vonzotta bárminél, mint ami élményt két felnőtt gyermeke és a karácsonyi készülődésbe bonyolódott asszonya nyújtani tudott volna. Az unokák pedig még nem érkeztek meg.

Összegyűlnek ilyenkor vagy százan, a kitartó vadászok, és felhajtják a kincset, ha addig élnek is. Mindenki viszi kedvenc fegyvereit, a fémdetektort, az ásót, a zsákot, GPS-t, kihúzzák a sort és mennek a földeken, sáron, rögön, patakon, hegyeken át. Ezt Paul semmire sem cserélte volna el azon a hétvégén.

Csakhogy volt egy kis baj. A karácsonyi csapda csattant, és mire indulni kellett volna Lenborough-ba, ahol már rég megegyeztek egy hatalmas szántó gazdájával, úgy elfogyott minden pénze és minden csepp benzinje, hogy a kocsival semmiképp el nem indulhatott.

Negyvenöt vacak fontot kellett volna csak összevakarnia, de a bankszámlája már régen kiürült, a zsebében csak vasak csörögtek, malacperselye meg sose volt. Gondolta, talán Christine, a felesége megszánja és ad neki egy ötvenest, de a reggeli (és előző esti) veszekedés még annyira elevenen élt benne, hogy inkább meg sem kérdezte.

Persze, nem azért volt ő vérbeli hajtó, hogy ilyen könnyen feladja. Csak néhány telefonjába került, hogy meggyőzze Jos nevű barátját és nagyobbik fiát, hogy szálljanak be vele a buliba, és menjenek együtt. Össze is dobták valahogy az útravalót.

Kis késéssel érkeztek meg Buckinghamshire-be, azon belül is Lenborough szürke kis falujába, ahol az évszakban igen ritkának számító csípős hideg és hetek óta tartó szárazság fogadta őket.
Előkapták hát a fémcsipogókat, beálltak a sorba, beizzították a gépeket, és jó hangulatban, egymásnak kurjongatva elindították a sort. A többi már történelem.

Paul Coleman a lenborough-i lelettel

Paul Coleman a lenborough-i lelettel

Karácsonyi ajándék a szántóföldek istenétől

2015. december 21-én egy Buckinghamhoz közeli farmon 5252 ezüstérmét talált egy amatőr kincsvadász, Paul Coleman. Azon a napon a klubja által szervezett kutatáson vett részt, melyet egy múzeumi szakember is kísért, név szerint Ros Tyrell, Buckingham megye megyei múzeumának archeológusa.

A férfi később elmesélte, hogy kétszer is majdnem elszalasztotta a nagy felfedezést. Elsőre, amikor már azon volt, hogy el sem indul otthonról, mert nem volt elég pénze benzinre, másodszor pedig, amikor a pénzérméket beborító ólomköpeny egy darabját megtalálta ugyan, de rögtön félre is dobta, azt gondolva, hogy értéktelen.

– A készülék jelzett, és én közel húsz percig ástam, hogy megnézzem mi az. Amikor láttam, hogy csak ólom, már léptem is tovább. De mintha valami fényesebb is csillant volna ott, hát visszafordultam. Egy pénzérme volt.

A feltárt érmék ragyogó minőségben kerültek elő, mintegy fél méternyire a föld alól. Egy kivételével mind az angolszász kor végéről, II. Ethelred (978 – 1013) és II. Knut (1014 – 1016) király idejéből valók. Ezt megerősítette Pete Welch is, a Weekend Wanderers Detecting Club nevű amatőr kincskereső klub elnöke is.

– Feltűnően jó állapotban volt az összes érme – mondta. – Csillogtak, ragyogtak, még egy karcolás sem volt rajtuk. Mintha csak két ember nyúlt volna hozzájuk a világon. Egy, aki elkészítette őket és egy másik, aki elrejtette. Az ólom tartót agyag és sár lepte, ami be is szivárgott a lyukakon, de azon kívül érintetlen volt az összes pénz.

Azt csak feltételezni lehet, ki és miért dugta el a kincset. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az akkoriban az országot többször is elfoglaló dánok vagy vikingek elől rejthették el, esetleg az 1066-ban bekövetkező normann hódítás elől bujkálók. Annyi biztos csupán, hogy a korabeli buckinghami pénzverde még egy napnyi járásra sem volt a helytől.

Angol fontban számolt milliókról van szó

Az angol törvényeknek engedelmeskedve az érméket átadták a British Múzeumnak, hogy az megállapíthassa, hivatalos “kincsnek számító lelet”-ről van-e szó. Ha valóban annak bizonyul, a helyi múzeumnak előjoga lesz megvásárolni a leletet a megtalálótól, akinek a bevételen osztoznia kell a lelőhely tulajdonosával.
A megtalált pénzekhez hasonló érmék jelenleg 200 – 250 fontért cserélnek gazdát a gyűjtők között, ezért még a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 1,3 millió fontot (körülbelül ötszázhúszmillió forint) kasszírozhat Paul, akinek 21-én reggel még benzinre sem volt pénze.

Források